Sztálin legsötétebb órája – Zen Market

Sztálin legsötétebb órája

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a hitlerista kutyák a nagy Szovjetunió földjét taposták, és már-már Moszkva falait döngették, Sztálin elvtárs elvesztette minden hitét a világban. Magányosan üldögélt a dácsájában, nem vette fel a telefont, nem reagált semmilyen hivatalos megkeresésre. Végső elkeseredésükben Mikojan és Hruscsov elvtársak személyesen keresték fel a generalisszimuszt.

– Azért jöttetek, hogy letartóztassatok? – kérdezte Sztálin elvtárs a karosszékbe roskadva, amikor a szobába nyitottak. Mikojan elvtársék megkönnyebbültek, mert azt hitték Sztálin ott helyben lelöveti őket, amiért zavarni merészelték.

– Nem, generalisszimusz, azért jöttünk, hogy vezesd ezt az országot. – mondta gyengéden Mikojan, aztán a szemével óvatosan jelzett a mindig éhes Hruscsovnak, hogy ne vegyen a mignonokból, mert Sztálin elvtárs azokkal mérgezi meg a munkáshatalom ellenségeit.

Tényleg azért jöttetek, hogy én vezessem a népet, azok után, hogy így elcsesztem a dolgot? – kérdezte Sztálin némi habozás után, mert még ő sem hitte el, hogy nem akarják letartóztatni.

– Igen Sztálin elvtárs, ezt a munkát csak te végezheted el. – felelte Mikoján és közben egyszerre próbált büszkén és alázattal nézni, a tűnődő Sztálinra, akinek az első tiszta gondolata a történtekkel kapcsolatban az volt, hogy Mikojan és Hruscsov egyértelműen hülyébbek, mint korábban gondolta. Erről pedig az jutott az eszébe, hogy mégiscsak jó munkát végzett, amikor az okosabb elvtársakat lelövette.

Zseniális előrelátás – gondolta – azok az elvtársak most biztos letartóztattak volna. A rendszer mégis működik!

Sztálin hirtelen érezte, hogy testét elönti az erő, és felpattant:

– Egy kis mignont kérnek az elvtársak?

Mikojan mosolygott, és kivett egyet, majd az alkalom kedvéért evett is belőle egy falatot. Hruscsov áfonyás vodkával kínálta Sztálint, majd a három jóbarát kocsiba ült, és elindultak megnyerni a Második Világháborút.