Tamás a gőzmozdony – Zen Market

Tamás a gőzmozdony

Tamás egy fiatal gőzmozdony volt, aki az Államvasutaknak dolgozott a nagy nemzeti együttműködés idején. Az volt a feladata, hogy szerelvényeket húzzon a Kövér Ellenőr utasításai szerint.

Minden mozdony a Kövér Ellenőrnek engedelmeskedett, aki nagyon szigorúan ellenőrizte a feladatokat, és szükség esetén megfeddte a rosszalkodó mozdonyokat. A Kövér Ellenőr nevét mindenki ismerte, de valamiért mégis inkább így szólították, kivéve az idősebb mozdonyokat. Ők  fasiszta pribéknek nevezték a háta mögött. Tamás és a többi fiatal mozdony nem tudták mit is jelent ez. Volt nekik elég gondjuk enélkül is! Be kellett tartaniuk a napról napra szorosabbá váló menetrendet, pedig egyre kisebbek voltak a szénadagok.

A vasúti kérdésekben járatlan, laikus olvasókra gondolva kiemelném, hogy ha egy mozdonynak nem adnak elég szenet, akkor először lelassul, aztán megdöglik. Ezért aztán a mozdonyok nagyon szorgosan dolgoztak, hogy megkapják a Kövér Ellenőrtől a szénadagjaikat.

Volt persze néhány kivételes helyzetben lévő mozdony, mint például a Peti.

Peti, ez a kis csenevész, golyófejű gőzös a legfinomabb mecseki feketeszén brikettekből kapott, pedig csak az volt a feladata, hogy szépen fütyüljön a kövér ellenőr sajtótájékoztatóin. Peti gőzöst persze mindenki utálta, ezért külön kocsiszínben kellett tartani, nehogy a többi mozdony kárt tegyen benne. Maga a Kövér Ellenőr sem kedvelte igazán, csak azért tartotta ilyen jól, mert bármit hajlandó volt elfütyülni.

Erre pedig nagy szüksége volt a Kövér Ellenőrnek, mert a Kövér Ellenőr az ellenőrzésen és a zabáláson kívül nem nagyon értett semmihez. Fiatalabb korában tudott focizni valamennyire, de amióta meghízott csak stadionokat akart építeni már. A stadionok viszont sokba kerülnek, ezért tovább kellett csökkentenie a mozdonykák szénadagjait, akik amúgy is rozsdásra vontatták a belüket.

Egy nap, még műszak előtt, megjelent a Kövér Ellenőr a mozdonyoknál a kocsiszínben, és ezt mondta:

– Nagyszerű hírem van nektek, kedves barátaim. Megszorongattam a multinacionális szénbányákat. Mostantól 20%-kal olcsóbb lesz a szén! Na mit szóltok?

Hej, de örültek a mozdonyok! Sípoltak, fújtak, hurráztak örömükben, csak az öreg Füsti nem szólt semmit.

– Füsti, te miért lógatod így az orrod? Tán nem örülsz az olcsóbb szénnek?- kérdezte Tamás.

– Nézd Tamás… A szenet eddig is a Kövér Ellenőrtől kaptuk a munkánkért cserébe. Ő irányítja az egyetlen vasúttársaságot, ezért az ő munkája határozza meg a mi munkánk értékét is. Így viszont már nem termelünk elegendő értéket ahhoz, hogy meg tudjuk venni a szenet azon az áron, amin más társaságok mozdonyai könnyedén megveszik. Ezért a Kövér Ellenőrnek erőszakkal kell rávennie a bányatársaságokat, hogy adják nekünk olcsóbban a szenet. Ha nem ezt tenné, sokan közülünk nem tudnánk reggel munkába indulni, és egyértelműen kiderülne, hogy a Kövér Ellenőr milyen csapnivaló munkát végez. Persze, ezt nem lehet örökké csinálni, a bányászoknak is meg kell venniük a napi zsemléjüket, előbb-utóbb nem marad kit kirabolni, és akkor összeomlik az egész rendszer. Tudod Tamás, én még vittem kaviárt Gorbacsovnak… jól emlékszem azokra az időkre. Minden erőszakra épített gazdaság összeomlik, és ettől retteg ez az arrogáns hájpacni is, mert tudja, hogy ő nem fogja megúszni egy kis krími kiruccanással!

Tamás és a többi mozdony halálra sápadtan, tátott szájjal bámulta Füstit. Füsti zavartan nevetett egyet, majd füttyentett a sípjával. Másnap a Kövér Ellenőr emberei szétvágták az udvaron és eladták ócskavasnak.

 A szén tényleg olcsóbb lett, a mozdonyok pedig megkönnyebbülten dolgoztak tovább. Nagyon bosszantotta őket ugyanis Füsti állandó locsogása. Békésen tértek nyugovóra minden este, mert már senki sem traktálta őket kényelmetlen igazságokkal.